winetastic

Az újvilági rizling bearanyozza az estét.

Egy igazi, fajtajegyes rizling Ausztráliából. A halvány citrom színű bor illatában a citrusok mellett a rizlingre oly jellemző petrolosság fedezhető fel. Igazából vulkanizált gumira vagy gázolajra emlékeztet az illata, de tudjuk, hogy ez fajtajegy az igazi jó rizlingeknél. Izében az érett kora ellenére is élénk savak dominálnak, amihez a közepes test és finom, fanyar gyümölcsösség járul. Lecsengésében karamelles jegyek, enyhe édesség, mely igazán összetett élménnyé varázsolja ezt a bort. Tökéletes társa lehet bármely csirkemellből készült ételnek, jól illik hozzá a kakukkfű és a vaj is, de akár tejszínes szósz mellé is kellemes társaság lehet.

Bár nem bíztam a régi évjáratban, hiszen ez a bor már hat éves is elmúlt, de bizony még akárt tovább is eltartható lenne. A savaiból szinte mitsem vesztett és még talán szebb is, mint a 2007, 2008-as évjáratok. Nemhiába, kiemelkedő évjárat volt a 2005 a Barossa völgyben, és ez még ma is megmutatkozik. Még akár két évig is eltartható lehet, ha valahol rábukkanna a kedves olvasó tárazzon be belőle nyugodtan.

Nekem az egyik nagy kedvencem ez a rizling, mindig öröm kinyitni - eddig még sosem okozott csalódást. Friss, üde, petrolos, frissítő.

Tökéletes!

Ma egy könnyed, olasz, salátához való bort kerestem. Egy friss, kevert illatos levelekből készült saláta és a tegnapi hideg pulykafasírt volt a vacsora. Tökmagolaj és balzsamecet, néhány aszalt áfonyaszem, kevés pirított mag a tetejére szórva. Nem királyi lakoma, de késő este hazaérve megteszi egy hétfő estére.

Nézelődtem és megláttam 3 üveggel a La Borgata Montepulciano-ból. Nem kóstoltam korábban. Szeretem az abruzzoi montepulcianokat általában. Frissek, gyümölcsösek, kellemes savaik vannak és ugyanakkor egy komplex a napsütéses Toszkánára emlékzetető gyümölcsös kísérői a vacsorának. Amolyan hétköznapi olasz bor, ami napsütést csal egy ilyen hűvös őszi estébe is.

A 2005-ös Borgata montepulciano d'abruzzo pont megérett ahhoz, hogy az asztalra kerüljön. A sötét rubin szín már önmagában is szemet gyönyörködtet, amit egy a pohárban lassan pörgő bor látványa kísér. Az illata gyümölcs. A fáról frissen szedett meggy, aminek a leve végigcsurog az ember karján, érett cseresznye, ha nagyon beleerőltetem akkor áfonya - phew, szóval megy a salátámhoz :-) - árnyalatnyi édes fűszeresség. Az első korty száraz, testes és koncentráltan hozza a gyümölcsösséget. Mintha beleharapnánk az egész marék meggybe, vagy amikor nagyi meggyespitét csinál és már ki van magozva és egy hatalmas marékkal a szánkba teszünk. A gyümölcsökön túl fűszerek: fahéj, vanilia, szegfűszeg. Savai és tanninja a közepesnél erősebbek, de nagyon szép egyensúlyt mutatnak. Szép hosszú utóíze még símogat és kényeztet, ez olyan bor, amiből akarsz mégegy pohárral. És szerintem el is fog fogyni, szépen lassan... nem hiába ez bizony felidézi a napsütést, az olasz pincék őszinteségét. Felmelegített az őszi estén és még tuti eláll egy-két évet, persze csak ha kibírom addig.

Egy igazi wow, még jó hogy van belőle két másik üveg a pincében. A dekantálást meghálálja, kinyílnak az aromái és sokkal több ízjegyet mutat. Egy igazi ár-érték bajnok. A mennyekbe emelte a pulykafasírtot, még jó, hogy kihagytam belőle a fokhagymát!

i like

Egy nehezen induló reggelt követően a gyomor a Momotaro csirkés ramenjétől kezdett alakulni és úgy délután négy tájt mindenki megnyugodhatott, hogy túléltem a péntek esti szezonindító Unicum party-t.

Ez után a szombat estére tervezett teraszgrill során sokkal visszafogottabb terveink voltak. Némi proseccoval és Hungaria Grand Cuvével terveztük visszaidézni a nyáresték 'smiling bubbles' feelingjét, de az aperol spricchez már határozottan hideg volt, ugyhogy maradtak a natur és brut italok, hogy felkészülhessünk a gömbgrillben sercegő hamburgerekre.

Aztán egy hirtelen gondolattól vezérelve maradva a határozottan olasz vonalon (a hamburger is olasz ihletésű volt, hiszen parmezán és rozmaring tették a Gál József által gondosan válogatott darált húst teljessé), pukkant egy üveg Amarone.

A Zenato által magasra emelt Amarone mércén ugyan átcsúszott, de stílusában kicsit háziasabb, kevéssé finomhangolt, olyan igazi olasz hektikusságot mutató Amarone ez.

A közép rubin színű bor, intenzív illata már kitörtéskor sokat sejtett. Gyümölcsök minden mennyiségben, minden féle érett és vörös és kék gyümölcsök, szeder és mézes meggy. Csillandozza az orrot ahogy egymás után rétegről rétegre jönnek elő a vörösszínű gyömölcskosár illatai. Kortyolva a teste az amaronékhoz mérten ugyan vékonyka, de ízében is szépen hozza a gyümölcsök kavalkádját. Pici fűszer, de inkább a koncentráltsága ami tetszik. A savai bársonyosak és a közepes tanninnal ami tényleg símogat és egyáltalán nem húz nagyon szépen társulnak.

Egészen jó kis Amarone és ha hozzátesszük, hogy ez az üveg bizony 16 EUR-ért került hozzánk a Wein & Co. nyári akciójából, hát akkor pedig határozottan jó vásárt csináltunk.