Borokkal foglalkozni izgalmas dolog, hiszen annyifélék, folyamatosan változnak és mindig képesek meglepni, meghökkenteni vagy éppen feledtetni vagy jobb kedvre deríteni. A borokat inni, ízlelni és élvezni kell. Maki régi jóbarát aki szenvedélyesen szereti az ételt és a jó italt, és kitűnő érzékkel és szaktudással tud harmonikus ízeket mutatni. Mindig jól el tudunk beszélgetni ételekről, borokról, fűszerekről, hozzávalókról. Ha mutat valami izgalmas új ízt, rögtön beindul a fantáziám, hogy ehhez vajon mit lenne érdemes inni, mi az ami harmonikusan illeszkedik, vagy éppen meglepő kísérője lenne a fogásnak, ami kipattant a fejéből. A zöld teás krémmel töltött égetett tésztás fánkocskája egyszerűen utolérhetetlen, melyhez meglepő módon egy vágott fűre, zöld mezőre, friss gyümölcsökre emlékeztető illatos Sancere igazi élmény.

Régóta gondolkodunk azon, hogyan kapcsoljuk össze a szenvedélyes rajongásunkat a gasztronómia iránt. Rengeteg estét ötleteltünk át, hogy mi is lenne a legjobb módja annak, hogy megmutassuk mindenkinek milyen mélységei lehetnek egy pohár bor és egy falat étel találkozozásának. Vitatkoztunk, érveltünk, győzködtük egymást, mire eljutottunk oda, hogy belevágunk. Maki főzőiskolájában decembertől közösen tartunk boros gasztro órákat. Kóstolunk borokat, eszünk hozzá különféle ételeket. Kipróbáljuk melyik borhoz mely ízek passzolnak és azt is, hogy melyek nem. Miről kell, hogy szoljon a bor és az étel egyensúlya, illetve hogyan tudunk biztosan jó bort választani a vacsora mellé.

Ez egy kísérlet, tele élménnyel és izgalommal. Baráti körben először 2010. november 20-án fogjuk kipróbálni, hogy is működik ez, aztán élesben várunk minden érdeklődőt a Makifood főzőiskolában december 16-án egy karácsony előtti borválogatásra.

A borokat a néhány napon belül induló [origo] borbár választékából válogattuk és az első alkalommal a mindennapok borát fogjuk keresni. Remek apropót ad az estének az is, hogy ezen a héten jelenik meg a Beaujolais, amiből biztosan kerül egy palackkal a hatos sorba. A karácsony előtti alkalomra, melyre itt lehet regisztrálni: Makifood regisztráció pedig biztosan készülünk néhány karácsonyi meglepetéssel és különleges ajánlattal. Remélem sokan leszünk, én már nagyon izgulok.

A Furmint az egyik kedvencem. Ezerarcú, különleges magyar fajta, ami előtt sokak szerint nagy jövő áll. Főként Somlóról és Tokajból lehet nagyobb választékban megtalálni. Most az erdőbényei Béres Birtokról kostolok egyet.

A Béres pincészet birtoka Tokajban igazi furmint specialista. Egyedülállóan szép tételeket mutatnak be ebből a fajtából, legyen szó akár száraz, akár édes borokról. Dűlőszelektált palackjaik borversenyek biztos befutói között fordulnak elő, alap furmintjaik pedig nagyon jó áron szerezhetőek meg.

Ma egy 2006-os évjáratú alap Tokaji Furmint került a pohárba. Már nem nagyon lehet kapni a pincénél, még tavaly karácsonykor vettem belőle 12 palackkal és gondoltam most egyet kinyitunk a szép napsütéses őszi nap végén.

Kristálytiszta, halvány citrom színű fehérbor kerül a pohárba az elegáns, klasszikus cimkével ellátott rajnai palackból.

Illatában fehér húsú gyümölcsök a furmintra jellemző aromajegyekkel, vagyis alma, körte, mely mögött sós illat, szikár ásványosság húzódik meg. Emögött pedig az égetett cukor és a vanília illata. Szép komlex illat, kifejezetten tetszik.

Kostolva testes és a közepesnél intenzívebb savak indítják meg a nyálelválasztást. Izjegyeiben az alma, zöldalma, ropogós, friss körte amik előbújnak. Emögött tűnnek elő a fűszeres aromák, a vanília és ízében is van egy egész halvány karamel.

A bornak a savai adnak nagyon szép karaktert. Lekerekedett, nyugodt, de éles savak amik tökéletes választássá teszik akár savanykásabb ételek mellé is. Utóízében is a gyömölcsök maradnak meg illetve itt talán dominánsabbak a fás, fűszeres aromák.

A Furmintot gyakran pecsenyeborként emlegetik, de ez szerintem egy saláta mellett is szépen tud mutatni, de kemény sajtok mellé is szívesen innám. Szerintem még sokáig el lehet tartani, ezek a savak szép hosszú életűek lehetnek a palackban, ugyhogy az idén nem is bontok ki belőle többet, pihenjen csak még a pincében.

Már vártam nagyon a Novembert, na nem azért mert csípem az esőt meg a növekvő fűtésszámlát, hanem azért mert ilyenkor november elején a bisztrók és éttermek elkezdik a 'liba special' menüket tolni és hamarosan érkeznek az újborok. Méghozzá olyan hamarosan, hogy mi itt magyarhonban már november első napjára kihozzuk az első újborokat, amit én most a Culinarisban találtam a hétvégén és gyorsan haza is hoztam két üveggel belőle.

Miért is különlegesség ez? Hát mert bizony BEAUJOLAIS az nincs november 18. előtt. Az újboráról híres francia borvidék első piros nedüit ezen a napon lehet először megvásárolni. Bárhol a világon november 18.-án érdemes először keresni a boltokban hiszen előtte sokat kockáztat az a kereskedő, aki polcra meri tenni.

De hát itthon nem beaujolais-nek hívjuk, hanem bogyólének, és bizony ez már november elsején simán fellelhető.

Kibontottam a 2010-es év első borát. A színe szép tiszta halvány rubin. Olyan mint amit a friss bortól vár az ember. Kellemes üde a nyarat idéző látvány után az illata gyümölcsös, mint egy nagy kosár kék, lila és sok-sok piros gyümölcs egy ázott vesszőkosárban, amin néhány muslica telepedett meg.

Újborból komplexet még nem kostoltam. Mindig friss, üde, könnyű meggylét idéző napsugaras élmény.

Ehhez képest Vylyan Bogyloléje az idei nyár hektikusságát hordozza inkább magában. Illatában van valami állottság, ami lehet a szőlősgazdák aggodalma, vagy a sok eső amit a szőlő kapott, ettől nem kellemetlen de közelében sincs az intenzív meggyillatnak. Inkább olyan ez a Zweigelt-Portugieser házasításából készült újbor, mint valamilyen rafinált pinot noir. Kostólva könnyű, szinte már légies. Kellemesen savas, üdítő élmény, de ízében nem a játékosság inkább valami keserűség, a csapadékos nyáron szőlőben dolgozó borász fáradtságos munkája amit érezni lehet. A kűzdelem, ami eredményezi ezt az érett banános mélyen előbukó ízt és ami elfedi a meggyes, szedres aromákat.

Bájos, friss és idei, amitől rögtön különlegesség válik az élmény, de újborhoz képest bizony ez egy olyan újbor, mely előtt fejet kell hajtanunk. Bár szemtelenül fiatalon kostolhatjuk most a kisharkányi, villányi pince borát és még változhat, ha legalább Márton napját (nov. 11.) megvárjuk, de az év első bora bizony izgalmas, váratlan és meglepő újdonságot hozott. Nem mondom, hogy ilyen jót nem ittam, de mindenképpen tiszteletre méltó teljesítmény, hogy legalább készült újbor az idén.

Külön elismerés, hogy minden palack árából 50 Ft a vörösiszap katasztrófa áldozataihoz kerül. Mindenképpen ajánlom, de nagy mennyiséget nem érdemes belőle betárazni - nem is készült belőle sok.

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2010. október 22.

 

Pontosság

ellenőrzött

Nagy kedvencem lett az este második választása. Egy belépő kategóriás soproni vörösbor, melyet először tavaly kostoltam egy Zwack open kóstolon. Nagyon bejött az animalitása, melyet az évjárathoz képest nemrég biodinamikus szőlőművelésre átállt pince átálláshoz közeli évjáratai mutattak.

Hamar elfogyott a készletekről és néhány hete alig hittem a szememnek amikor a Fogarasi Tesco-ban megláttam vagy 8 üveggel a polcon. Mind velem jöttek, mert erre a borra jól esik emlékezni és mert kíváncsi vagyok mi lesz vele egy kicsit később.

Középrubin színű tiszta bor, mely illatában fekete és érett vörös gyümölcsök, visszafogott animalitás, bőrös, ázott szénás illat keveredik a visszaköszönő feketecseresznyével. El lehet veszni az illatában a kellemes könnyedsége ellenére - jelzem ennek a bornak bizony 1.300 Ft volt palackja.

Kostolva a teste közepesnél gyengébb. Izét a gyümölcsök dominálják. Meggy, cseresznye, vörös ribiszke amiben visszaköszön az animalitás, a frissen cserzett bőr, de korántsem olyan domináns, mint az első emlékeim a 2007-es Sopronról.

Csitult ez a bor és sokkal elegánsabb lett.  Könnyű, friss vörösbor. Kellemesek a savai és szép érettek a tanninjai. Simogatják a szájat, körben egyenletesen szárítóak. Kezdő vörösbor ivóknak igazi bestbuy. Ételválasztásom emellé biztosan valami könnyű étel lenne. Vöröstonhal steak-hez, tonhal salátához, esetleg bélszín carpacciohoz adnám. Ez a bor azonban az a vörös, ami szerintem megállja a helyét a vékonytésztás ropogós pizza mellett éppúgy, mint egy roséra sütött kacsamell mellett.

Ajánlom, továbbra is tiszta szívvel. Bár már csak korlátozottan érhető el, ha meglátja valaki, ne hagyja ott!

A hétvége viszonylag csendesen, de legalábbis igazi borélmény nélkül telt. Ehhez persze hozzájárult a péntek este elfogyasztott Cuba Libre mennyisége, mely után az életbenmaradáshoz a Kádár Étkezdét hívtuk segítségül és egy igazi szombati maceszgombóc leves és utána rántott kacsamáj enyhítette a fájdalmat.

Csobáncon a Balaton partján Tolnay Klára régi villájában - még a második világháborúban volt a művésznő nyaralója, szóval ebben a szép emlékekkel rendelkező balatoni villában működik a VillaTolnay pincészet. Az ő egyik borukat nyitottam ki tegnap és ma viszont némi szellőztetés, majd a borhűtő aljában ledugozva tartás után olyan szépen megnyílt, hogy muszáj róla írnom.

Rajnai rizling az igazán meleg 2006-os évjáratból. Pohárba töltve közép citrom színű, tiszta fehérbor. Illatában fehér és zöld gyümölcsök visszafogott illatát lehet felfedezni, melyet egy kellemes, de markáns sós illat kísér és ha nagyon akarjuk akkor egy árnyalatnyi fűszerességet még mellé lehet képzelni. Nagyon ígéretes. A korty szép és telt. Igazi testes fehérbor melynek íze és illata harmoniában van. A direkt gyümölcsök szépen jönnek az ízben, fehérek és frissek, amit a nagy test és az ennek ellenére felfedezhető szép, közepes savak kísérnek. Izében a direkt gyümölcsök után gyönyörűen mutatja a bor az ásványos jegyeket, majd pedig egy szép mandulás íz a hosszú lecsengésében ami emlékeztet arra, hogy bizony szép, nagyon szép bort kostoltunk.

A rajnai rizling Csobáncon ugyan tájbor, de ez egy nagyon jó bor. Komplex, markáns és izgalmas. Csodás kísérője lehet főételeknek. A nagy test miatt és a komplex izvilág okán ezt mindenképpen egy tartalmas főétel mellé tölteném a pohárba. Egy almával és zöldfűszerekkel sült sertésszűz vagy esetleg egy borjúbécsi krémes burgonyapürével aminek nagyon szép kísérője lenne. Egy mandulás rántott fogasnál könnyebb ételhez viszont eszembe sem jutna kinyitni a következőt. Még jó, hogy van belőle egy másik.