winetastic

Ma egy könnyed, olasz, salátához való bort kerestem. Egy friss, kevert illatos levelekből készült saláta és a tegnapi hideg pulykafasírt volt a vacsora. Tökmagolaj és balzsamecet, néhány aszalt áfonyaszem, kevés pirított mag a tetejére szórva. Nem királyi lakoma, de késő este hazaérve megteszi egy hétfő estére.

Nézelődtem és megláttam 3 üveggel a La Borgata Montepulciano-ból. Nem kóstoltam korábban. Szeretem az abruzzoi montepulcianokat általában. Frissek, gyümölcsösek, kellemes savaik vannak és ugyanakkor egy komplex a napsütéses Toszkánára emlékzetető gyümölcsös kísérői a vacsorának. Amolyan hétköznapi olasz bor, ami napsütést csal egy ilyen hűvös őszi estébe is.

A 2005-ös Borgata montepulciano d'abruzzo pont megérett ahhoz, hogy az asztalra kerüljön. A sötét rubin szín már önmagában is szemet gyönyörködtet, amit egy a pohárban lassan pörgő bor látványa kísér. Az illata gyümölcs. A fáról frissen szedett meggy, aminek a leve végigcsurog az ember karján, érett cseresznye, ha nagyon beleerőltetem akkor áfonya - phew, szóval megy a salátámhoz :-) - árnyalatnyi édes fűszeresség. Az első korty száraz, testes és koncentráltan hozza a gyümölcsösséget. Mintha beleharapnánk az egész marék meggybe, vagy amikor nagyi meggyespitét csinál és már ki van magozva és egy hatalmas marékkal a szánkba teszünk. A gyümölcsökön túl fűszerek: fahéj, vanilia, szegfűszeg. Savai és tanninja a közepesnél erősebbek, de nagyon szép egyensúlyt mutatnak. Szép hosszú utóíze még símogat és kényeztet, ez olyan bor, amiből akarsz mégegy pohárral. És szerintem el is fog fogyni, szépen lassan... nem hiába ez bizony felidézi a napsütést, az olasz pincék őszinteségét. Felmelegített az őszi estén és még tuti eláll egy-két évet, persze csak ha kibírom addig.

Egy igazi wow, még jó hogy van belőle két másik üveg a pincében. A dekantálást meghálálja, kinyílnak az aromái és sokkal több ízjegyet mutat. Egy igazi ár-érték bajnok. A mennyekbe emelte a pulykafasírtot, még jó, hogy kihagytam belőle a fokhagymát!

i like

Nehéz volt a mai nap, ugyhogy hazafelé arra gondoltam, hogy jó ötletnek tűnik egy pohár finom borral zárni. Nem egy ünneplős, kiöltözős és az élmény előtt mélyen meghajlós nagy borra voltam hangolva, hanem valami könnyen érthető, de mégis mélységekkel rendelkező, játékos, de inkább karakteres fehér borra vágytam.

Feltúrtam a pincét és a választásom egy Olaszrizlingre esett Pálffy-tól. A balatonfelvidéki pincészet 2008-as rajnai palackba töltött fehérbora talán jó lehet egy ilyen este.  Már néhány hónapja, hogy vettem, és szinte el is felejtettem. Amikor néha a kezembe akadt mindig azt gondoltam, hogy ehhez túl egyszerű az alkalom, máskor meg nem igért eleget a köveskáli olaszrizling. Hát ma kihúztam belőle a dugót és pohárba töltöttem.

Szép, halvány citrom színű bor. Szűretlensége ellenére gyönyörűen  csillogó és tiszta. Illatában ígéretes érett fehér gyümölcsök és  gyönyörű sós, ásványos illat. Simogató, kellemes illat, egyáltalán nem szúros vagy kellemetlen.  Tetszik, szép tartalmas, kerek és krémes ízeket ígér.

Kóstolva már-már testes fehér bor, aminek  a savai szépek, kerekek, betöltik a szájat, aromái pedig adják az  illatban ígért érett gyümölcsöket de itt már egyértelműen jönnek az  ásványok, a termőterület jellegzetességét visszadó vulkáni hegyek  mélyéről jövő kellemes sós íz. Szép hosszú utóíze sokáig megmarad.

Ennek a bornak a krémessége és az ásványossága, ami igazán tetszett. Önmagában fogyasztva pont jó választás volt a mai estére. Ez az a bor, amiből egy pohár mosolyt csal az arcra és elfeledteti a hátunk mögött lévő nap nehézségeit. Önmagában, de akár főétel mellé is jó választás lehet.