winetastic

Nagy kedvencem lett az este második választása. Egy belépő kategóriás soproni vörösbor, melyet először tavaly kostoltam egy Zwack open kóstolon. Nagyon bejött az animalitása, melyet az évjárathoz képest nemrég biodinamikus szőlőművelésre átállt pince átálláshoz közeli évjáratai mutattak.

Hamar elfogyott a készletekről és néhány hete alig hittem a szememnek amikor a Fogarasi Tesco-ban megláttam vagy 8 üveggel a polcon. Mind velem jöttek, mert erre a borra jól esik emlékezni és mert kíváncsi vagyok mi lesz vele egy kicsit később.

Középrubin színű tiszta bor, mely illatában fekete és érett vörös gyümölcsök, visszafogott animalitás, bőrös, ázott szénás illat keveredik a visszaköszönő feketecseresznyével. El lehet veszni az illatában a kellemes könnyedsége ellenére - jelzem ennek a bornak bizony 1.300 Ft volt palackja.

Kostolva a teste közepesnél gyengébb. Izét a gyümölcsök dominálják. Meggy, cseresznye, vörös ribiszke amiben visszaköszön az animalitás, a frissen cserzett bőr, de korántsem olyan domináns, mint az első emlékeim a 2007-es Sopronról.

Csitult ez a bor és sokkal elegánsabb lett.  Könnyű, friss vörösbor. Kellemesek a savai és szép érettek a tanninjai. Simogatják a szájat, körben egyenletesen szárítóak. Kezdő vörösbor ivóknak igazi bestbuy. Ételválasztásom emellé biztosan valami könnyű étel lenne. Vöröstonhal steak-hez, tonhal salátához, esetleg bélszín carpacciohoz adnám. Ez a bor azonban az a vörös, ami szerintem megállja a helyét a vékonytésztás ropogós pizza mellett éppúgy, mint egy roséra sütött kacsamell mellett.

Ajánlom, továbbra is tiszta szívvel. Bár már csak korlátozottan érhető el, ha meglátja valaki, ne hagyja ott!

A hétvége viszonylag csendesen, de legalábbis igazi borélmény nélkül telt. Ehhez persze hozzájárult a péntek este elfogyasztott Cuba Libre mennyisége, mely után az életbenmaradáshoz a Kádár Étkezdét hívtuk segítségül és egy igazi szombati maceszgombóc leves és utána rántott kacsamáj enyhítette a fájdalmat.

Csobáncon a Balaton partján Tolnay Klára régi villájában - még a második világháborúban volt a művésznő nyaralója, szóval ebben a szép emlékekkel rendelkező balatoni villában működik a VillaTolnay pincészet. Az ő egyik borukat nyitottam ki tegnap és ma viszont némi szellőztetés, majd a borhűtő aljában ledugozva tartás után olyan szépen megnyílt, hogy muszáj róla írnom.

Rajnai rizling az igazán meleg 2006-os évjáratból. Pohárba töltve közép citrom színű, tiszta fehérbor. Illatában fehér és zöld gyümölcsök visszafogott illatát lehet felfedezni, melyet egy kellemes, de markáns sós illat kísér és ha nagyon akarjuk akkor egy árnyalatnyi fűszerességet még mellé lehet képzelni. Nagyon ígéretes. A korty szép és telt. Igazi testes fehérbor melynek íze és illata harmoniában van. A direkt gyümölcsök szépen jönnek az ízben, fehérek és frissek, amit a nagy test és az ennek ellenére felfedezhető szép, közepes savak kísérnek. Izében a direkt gyümölcsök után gyönyörűen mutatja a bor az ásványos jegyeket, majd pedig egy szép mandulás íz a hosszú lecsengésében ami emlékeztet arra, hogy bizony szép, nagyon szép bort kostoltunk.

A rajnai rizling Csobáncon ugyan tájbor, de ez egy nagyon jó bor. Komplex, markáns és izgalmas. Csodás kísérője lehet főételeknek. A nagy test miatt és a komplex izvilág okán ezt mindenképpen egy tartalmas főétel mellé tölteném a pohárba. Egy almával és zöldfűszerekkel sült sertésszűz vagy esetleg egy borjúbécsi krémes burgonyapürével aminek nagyon szép kísérője lenne. Egy mandulás rántott fogasnál könnyebb ételhez viszont eszembe sem jutna kinyitni a következőt. Még jó, hogy van belőle egy másik.