Semmi extra, csak egy IKON az Ikon borászattól. A 2007-es Cabernet Sauvignon egy szűztermés a dél-balatoni pincészettől. Ezek a tőkék, bizony 2007-ben teremtek először borba kerülő szőlőfürtöket.

A bor elegáns cimkéjének aranyveretes díszítése tetszetős és hívogató, önmagában dísze lehet egy terített asztalnak.

A szép közép-rubin színű bor illatai közepes intenzitású gyümölcsöket mutatnak. Friss, ropogós, piros gyümölcsös jelleg, melybe fűszerek, vanília és szegfűszeg keveredik. A száraz, szikár illat a szájban egy közepes testű, száraz borral párosul, melynek tanninjai szárítanak, kellemesen teltek, savai pedig szépen ellensúlyozzák ezt igy kellemes harmoniában lévő borral találkozunk.

Aromáiban a fajtajelleg felfedezhető, ribiszke, cseresznye, közepesen hosszú lecsengésében málna és meggy. A gyümölcsöket kellemesen egészítik ki a tölgyfahordós érlelésből érkező vaníliás, szegfűszeges és borsos fűszeres aromák, melyek végigkísérik a bort és az utóízben is fellelhetőek.

Korrekt, szép fajtajegyes Cabernet Sauvignon, melybe illeszkednek a fás, fűszeres jegyek. Jó ívású, könnyű vörösbor a hazai Cabernet Sauvignon-okra jellemző robosztusság, markáns tanninosság nélkül. A palackban érlelést még néhány évig meghálálná, bár már most is fogyasztásra kész. Kitűnő kísérője hétköznap esti vacsoráknak, hidegtálak, sonkák, szalámik mellé, sajtokhoz vagy akár egy csirkepaprikáshoz is kínálnám.

Már vártam nagyon a Novembert, na nem azért mert csípem az esőt meg a növekvő fűtésszámlát, hanem azért mert ilyenkor november elején a bisztrók és éttermek elkezdik a 'liba special' menüket tolni és hamarosan érkeznek az újborok. Méghozzá olyan hamarosan, hogy mi itt magyarhonban már november első napjára kihozzuk az első újborokat, amit én most a Culinarisban találtam a hétvégén és gyorsan haza is hoztam két üveggel belőle.

Miért is különlegesség ez? Hát mert bizony BEAUJOLAIS az nincs november 18. előtt. Az újboráról híres francia borvidék első piros nedüit ezen a napon lehet először megvásárolni. Bárhol a világon november 18.-án érdemes először keresni a boltokban hiszen előtte sokat kockáztat az a kereskedő, aki polcra meri tenni.

De hát itthon nem beaujolais-nek hívjuk, hanem bogyólének, és bizony ez már november elsején simán fellelhető.

Kibontottam a 2010-es év első borát. A színe szép tiszta halvány rubin. Olyan mint amit a friss bortól vár az ember. Kellemes üde a nyarat idéző látvány után az illata gyümölcsös, mint egy nagy kosár kék, lila és sok-sok piros gyümölcs egy ázott vesszőkosárban, amin néhány muslica telepedett meg.

Újborból komplexet még nem kostoltam. Mindig friss, üde, könnyű meggylét idéző napsugaras élmény.

Ehhez képest Vylyan Bogyloléje az idei nyár hektikusságát hordozza inkább magában. Illatában van valami állottság, ami lehet a szőlősgazdák aggodalma, vagy a sok eső amit a szőlő kapott, ettől nem kellemetlen de közelében sincs az intenzív meggyillatnak. Inkább olyan ez a Zweigelt-Portugieser házasításából készült újbor, mint valamilyen rafinált pinot noir. Kostólva könnyű, szinte már légies. Kellemesen savas, üdítő élmény, de ízében nem a játékosság inkább valami keserűség, a csapadékos nyáron szőlőben dolgozó borász fáradtságos munkája amit érezni lehet. A kűzdelem, ami eredményezi ezt az érett banános mélyen előbukó ízt és ami elfedi a meggyes, szedres aromákat.

Bájos, friss és idei, amitől rögtön különlegesség válik az élmény, de újborhoz képest bizony ez egy olyan újbor, mely előtt fejet kell hajtanunk. Bár szemtelenül fiatalon kostolhatjuk most a kisharkányi, villányi pince borát és még változhat, ha legalább Márton napját (nov. 11.) megvárjuk, de az év első bora bizony izgalmas, váratlan és meglepő újdonságot hozott. Nem mondom, hogy ilyen jót nem ittam, de mindenképpen tiszteletre méltó teljesítmény, hogy legalább készült újbor az idén.

Külön elismerés, hogy minden palack árából 50 Ft a vörösiszap katasztrófa áldozataihoz kerül. Mindenképpen ajánlom, de nagy mennyiséget nem érdemes belőle betárazni - nem is készült belőle sok.

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2010. október 22.

 

Pontosság

ellenőrzött

A bikavérről mindenkinek van véleménye. Noha ez egy hungarikum és alapvetően a hat szőlő házasításából készülő vörösbor alkotást szokás ezen névvel illetni bizony sok más is került bikavérrel a cimkéjén forgalomba. Szerencsénkre a bikavér visszanyeri lassan méltó helyét és mind Egerben a kékfrankos alapon, mind pedig Szekszárdon a kadarkával készülő bikavérből nagyon szépeket lehet találni. A választásom egy egri bikavérre esett nem is olyan régen, mely az Ostoros lejtőről származik és Bolyi János töltötte nekünk palackba.

Az arany-fekete cimkés palack nagyon elegáns, már önmagában magasra teszi a mércét, hiszen ilyen csomagolásból bármit is tölt ki az ember az elvárásai bizony magasabbak, mintha nagyapám demizsonjából töltök a pohárba egy kupicával. Egy kis szellőztetés után a bor szép közepes rubin színben pompázik. A hat fajta házasításával készülő (cabernet franc, merlot, kékfrankos, zweigelt, blauburger és portugieser) borban jellegzetes fajtajegyeket allig, de szép komplex illatokat lehet találni. Az elsődleges gyümölcsösség meggyet, áfonyát és mandulát sejtet az illatban. Jó nagyokat szippantva bele egy egész pici fűszer, de nehéz eldönteni, hogy ez vajon a mandula vagy tényleg a vanília illata a borban.

Az első korty szép telt ize, nem túl testes, direkt gyümölcsösséget mutat. Meggyes, szedres, áfonyás ízek, itt az illatban felfedezett fűszeresség eltűnik, és inkább a kakaós sütemény az ami felsejlik. Nem mondanék csokoládét, de van benne valami édeskés rafináltság, ami nekem a kakaós meggyes "dobálós" süteményt juttatta eszembe. A tanninjai érettek és betöltik a szájat. Utóízében pedig még sokáig emlékeztet a kakaós sütire.

Egy bársonyos, kellemes karakterű, jó ivású bikavér. Az ára háromezer Ft alatt marad, ugyhogy egy jo vétel.

ajánlom :-)

Nagy kedvencem lett az este második választása. Egy belépő kategóriás soproni vörösbor, melyet először tavaly kostoltam egy Zwack open kóstolon. Nagyon bejött az animalitása, melyet az évjárathoz képest nemrég biodinamikus szőlőművelésre átállt pince átálláshoz közeli évjáratai mutattak.

Hamar elfogyott a készletekről és néhány hete alig hittem a szememnek amikor a Fogarasi Tesco-ban megláttam vagy 8 üveggel a polcon. Mind velem jöttek, mert erre a borra jól esik emlékezni és mert kíváncsi vagyok mi lesz vele egy kicsit később.

Középrubin színű tiszta bor, mely illatában fekete és érett vörös gyümölcsök, visszafogott animalitás, bőrös, ázott szénás illat keveredik a visszaköszönő feketecseresznyével. El lehet veszni az illatában a kellemes könnyedsége ellenére - jelzem ennek a bornak bizony 1.300 Ft volt palackja.

Kostolva a teste közepesnél gyengébb. Izét a gyümölcsök dominálják. Meggy, cseresznye, vörös ribiszke amiben visszaköszön az animalitás, a frissen cserzett bőr, de korántsem olyan domináns, mint az első emlékeim a 2007-es Sopronról.

Csitult ez a bor és sokkal elegánsabb lett.  Könnyű, friss vörösbor. Kellemesek a savai és szép érettek a tanninjai. Simogatják a szájat, körben egyenletesen szárítóak. Kezdő vörösbor ivóknak igazi bestbuy. Ételválasztásom emellé biztosan valami könnyű étel lenne. Vöröstonhal steak-hez, tonhal salátához, esetleg bélszín carpacciohoz adnám. Ez a bor azonban az a vörös, ami szerintem megállja a helyét a vékonytésztás ropogós pizza mellett éppúgy, mint egy roséra sütött kacsamell mellett.

Ajánlom, továbbra is tiszta szívvel. Bár már csak korlátozottan érhető el, ha meglátja valaki, ne hagyja ott!

Ma egy könnyed, olasz, salátához való bort kerestem. Egy friss, kevert illatos levelekből készült saláta és a tegnapi hideg pulykafasírt volt a vacsora. Tökmagolaj és balzsamecet, néhány aszalt áfonyaszem, kevés pirított mag a tetejére szórva. Nem királyi lakoma, de késő este hazaérve megteszi egy hétfő estére.

Nézelődtem és megláttam 3 üveggel a La Borgata Montepulciano-ból. Nem kóstoltam korábban. Szeretem az abruzzoi montepulcianokat általában. Frissek, gyümölcsösek, kellemes savaik vannak és ugyanakkor egy komplex a napsütéses Toszkánára emlékzetető gyümölcsös kísérői a vacsorának. Amolyan hétköznapi olasz bor, ami napsütést csal egy ilyen hűvös őszi estébe is.

A 2005-ös Borgata montepulciano d'abruzzo pont megérett ahhoz, hogy az asztalra kerüljön. A sötét rubin szín már önmagában is szemet gyönyörködtet, amit egy a pohárban lassan pörgő bor látványa kísér. Az illata gyümölcs. A fáról frissen szedett meggy, aminek a leve végigcsurog az ember karján, érett cseresznye, ha nagyon beleerőltetem akkor áfonya - phew, szóval megy a salátámhoz :-) - árnyalatnyi édes fűszeresség. Az első korty száraz, testes és koncentráltan hozza a gyümölcsösséget. Mintha beleharapnánk az egész marék meggybe, vagy amikor nagyi meggyespitét csinál és már ki van magozva és egy hatalmas marékkal a szánkba teszünk. A gyümölcsökön túl fűszerek: fahéj, vanilia, szegfűszeg. Savai és tanninja a közepesnél erősebbek, de nagyon szép egyensúlyt mutatnak. Szép hosszú utóíze még símogat és kényeztet, ez olyan bor, amiből akarsz mégegy pohárral. És szerintem el is fog fogyni, szépen lassan... nem hiába ez bizony felidézi a napsütést, az olasz pincék őszinteségét. Felmelegített az őszi estén és még tuti eláll egy-két évet, persze csak ha kibírom addig.

Egy igazi wow, még jó hogy van belőle két másik üveg a pincében. A dekantálást meghálálja, kinyílnak az aromái és sokkal több ízjegyet mutat. Egy igazi ár-érték bajnok. A mennyekbe emelte a pulykafasírtot, még jó, hogy kihagytam belőle a fokhagymát!

i like