Ma egy osztrák bor kerül a sorra. Egy friss, fiatalos, lendületes és irigylésreméltóan sikeres karriert befutott fajta a Zöldveltelini, vagyis a Grüner Veltiner, illete ahogy Nagy Britannia bárjaiban és kocsmáiban elhíresült a GV ("dzsivi").

Ausztria az 1983-as dietilén-glycol botrány után poraiból építette újra az ország borászatát. Mára elsőosztályú, Európa szerte ismert és elismert fajtát tud a magáénak, boros palackjaik pedig messziről felismerhetőek a zárókupak nemzeti színű cimkéjéről. A bennük élő borok pedig jellemzően friss, üde, gyümölcsös élményt adó, kiváló minőségű nedük.

Kremstal, Kamptal és Wachau talán a három legismertebb osztrák régió, ahonnan elsősorban az elegáns savakkal érkező, szép hosszú ideig érlelhető rizlingeket, illetve a zöldveltelinit szokták a leginkább dicsőíteni.

Stadt KremsA Stadt Krems egy nagyon elegáns pince. Visszafogott klasszikus cimkéjével, palackjaival melyek általában csavarzárral vagy üvegdugóval érkeznek, már megjelenésében is figyelemre méltó.

Amikor a pohárba kerül halvány citrom színnel, kristálytiszta és átlátszó. A felszabaduló aromái elsősorban a gyümölcsök: szőlő, zöldalma és a mélyén egy kis licsi és sárgadinnye. Olyan mint egy hatalmas, illatos gyümölcstál.

Kostolva közepesnél testet mutat. A savai elegánsak, kerekek. Ízét is a gyümölcsök dominálják. Elsősorban a zöldalmát, citrusokat, a gréprfuit kellemes kesernyéjét lehet benne felfedezni illetve egy pici ásványosság, mely szépen illik a savasságához.

Utóíze nem különösebben hosszú, egy igazi könnyű gyümölcsös bor, amit az árnyalatnyi ásványosság és a grapefruitos kesernye tesz izgalmassá. Aperitifként szolgálnám fel elsősorban, mert nagyon jó étvágyat csinál, de el tudom képzelni esetleg előétel mellé is, ha valami friss, ropogós nyers étel kerül a tálra. Nekem a friss fehér halhúsból készült carpaccio jutott az eszembe jégsalátával és néhány csepp olivaolajjal. Vagy esetleg ugyanez egy szelet piritoson.