winetastic

Régen írtam már, pedig nagyon sok minden történt az elmúlt hetekben. Megtartottuk például az első Bor & Gasztro esténket Makinál, ami nagyon jól sikerült és emellett sikerült beindítani az origo borbárt is ami szintén már néhány napja pörög. Szóval nem unatkoztunk, talán éppen ezért szorult háttérbe a blog irogatása.

Az ételpárosítás kurzus jól sikerült, sokat tanultunk az első alkalomból, például legközelebb több lesz a 'hands on experience' és a főzésre több hangsúlyt fogunk fektetni, mert a borok mellett ez is fontos eleme kell, hogy legyen az estének. A borok, amiket összeválogattunk nagyon jól vizsgáztak, hiszen elég széles repertoirt sorakoztattunk fel, az illatos zöldszilvánitól indulva, könnyű rosékon és vörösökön át megnéztünk olyan nehezebb borokat is, mint a Béres Furmint vagy az Il Primo Cabernet Jekl Flóra pincéjéből. Maki mindemellé csinált nekünk őszi zöldség melange-ot, gombás rizottót shitake chipsszel, konfitált kacsamellett és az egyik kedvencemet crostinit juhsajttal és hagymalekvárral, ami csodás párja volt az Arcanumnak Vincze Bélától. Megnéztük emellett a tokaji aszut rokforttal, próbáltunk desszertbort a Tiramisu mellé és ha valaki éhes maradt a legtöbb fogásból lehetett repetázni.

Mindent egybevetve izgalmas este volt, sokat nevettünk, ettünk és közben ittunk. A legszerencsésebbek, akik még maradtak az óra után beszélgetni egy kicsit az egy tiszta toszkán sangiovese, majd pedig az amerikai coppola pince cinema nevű borát kostolhatta meg, ugyhogy mindent egybevetve a hatos kostolót 10 üveg nemes nedü végigkostolásával zártuk.

Az este döntetlenre futó kedvence Jékl Flóra Il Primo Cabernet-je illetve Coppoláék Sonoma völgyben termelt Cinema-ja, ami a Cabernet mellett Petite Syrah és Zinfandel házasítást is kapott.

Néhány kép azoknak, akik esetleg lemaradtak. Remélem kedvet kapnak a következőhöz, most már élesben december 16-án.

Ma egy osztrák bor kerül a sorra. Egy friss, fiatalos, lendületes és irigylésreméltóan sikeres karriert befutott fajta a Zöldveltelini, vagyis a Grüner Veltiner, illete ahogy Nagy Britannia bárjaiban és kocsmáiban elhíresült a GV ("dzsivi").

Ausztria az 1983-as dietilén-glycol botrány után poraiból építette újra az ország borászatát. Mára elsőosztályú, Európa szerte ismert és elismert fajtát tud a magáénak, boros palackjaik pedig messziről felismerhetőek a zárókupak nemzeti színű cimkéjéről. A bennük élő borok pedig jellemzően friss, üde, gyümölcsös élményt adó, kiváló minőségű nedük.

Kremstal, Kamptal és Wachau talán a három legismertebb osztrák régió, ahonnan elsősorban az elegáns savakkal érkező, szép hosszú ideig érlelhető rizlingeket, illetve a zöldveltelinit szokták a leginkább dicsőíteni.

A Stadt Krems egy nagyon elegáns pince. Visszafogott klasszikus cimkéjével, palackjaival melyek általában csavarzárral vagy üvegdugóval érkeznek, már megjelenésében is figyelemre méltó.

Amikor a pohárba kerül halvány citrom színnel, kristálytiszta és átlátszó. A felszabaduló aromái elsősorban a gyümölcsök: szőlő, zöldalma és a mélyén egy kis licsi és sárgadinnye. Olyan mint egy hatalmas, illatos gyümölcstál.

Kostolva közepesnél testet mutat. A savai elegánsak, kerekek. Ízét is a gyümölcsök dominálják. Elsősorban a zöldalmát, citrusokat, a gréprfuit kellemes kesernyéjét lehet benne felfedezni illetve egy pici ásványosság, mely szépen illik a savasságához.

Utóíze nem különösebben hosszú, egy igazi könnyű gyümölcsös bor, amit az árnyalatnyi ásványosság és a grapefruitos kesernye tesz izgalmassá. Aperitifként szolgálnám fel elsősorban, mert nagyon jó étvágyat csinál, de el tudom képzelni esetleg előétel mellé is, ha valami friss, ropogós nyers étel kerül a tálra. Nekem a friss fehér halhúsból készült carpaccio jutott az eszembe jégsalátával és néhány csepp olivaolajjal. Vagy esetleg ugyanez egy szelet piritoson.

Borokkal foglalkozni izgalmas dolog, hiszen annyifélék, folyamatosan változnak és mindig képesek meglepni, meghökkenteni vagy éppen feledtetni vagy jobb kedvre deríteni. A borokat inni, ízlelni és élvezni kell. Maki régi jóbarát aki szenvedélyesen szereti az ételt és a jó italt, és kitűnő érzékkel és szaktudással tud harmonikus ízeket mutatni. Mindig jól el tudunk beszélgetni ételekről, borokról, fűszerekről, hozzávalókról. Ha mutat valami izgalmas új ízt, rögtön beindul a fantáziám, hogy ehhez vajon mit lenne érdemes inni, mi az ami harmonikusan illeszkedik, vagy éppen meglepő kísérője lenne a fogásnak, ami kipattant a fejéből. A zöld teás krémmel töltött égetett tésztás fánkocskája egyszerűen utolérhetetlen, melyhez meglepő módon egy vágott fűre, zöld mezőre, friss gyümölcsökre emlékeztető illatos Sancere igazi élmény.

Régóta gondolkodunk azon, hogyan kapcsoljuk össze a szenvedélyes rajongásunkat a gasztronómia iránt. Rengeteg estét ötleteltünk át, hogy mi is lenne a legjobb módja annak, hogy megmutassuk mindenkinek milyen mélységei lehetnek egy pohár bor és egy falat étel találkozozásának. Vitatkoztunk, érveltünk, győzködtük egymást, mire eljutottunk oda, hogy belevágunk. Maki főzőiskolájában decembertől közösen tartunk boros gasztro órákat. Kóstolunk borokat, eszünk hozzá különféle ételeket. Kipróbáljuk melyik borhoz mely ízek passzolnak és azt is, hogy melyek nem. Miről kell, hogy szoljon a bor és az étel egyensúlya, illetve hogyan tudunk biztosan jó bort választani a vacsora mellé.

Ez egy kísérlet, tele élménnyel és izgalommal. Baráti körben először 2010. november 20-án fogjuk kipróbálni, hogy is működik ez, aztán élesben várunk minden érdeklődőt a Makifood főzőiskolában december 16-án egy karácsony előtti borválogatásra.

A borokat a néhány napon belül induló [origo] borbár választékából válogattuk és az első alkalommal a mindennapok borát fogjuk keresni. Remek apropót ad az estének az is, hogy ezen a héten jelenik meg a Beaujolais, amiből biztosan kerül egy palackkal a hatos sorba. A karácsony előtti alkalomra, melyre itt lehet regisztrálni: Makifood regisztráció pedig biztosan készülünk néhány karácsonyi meglepetéssel és különleges ajánlattal. Remélem sokan leszünk, én már nagyon izgulok.

A ma estét a Godet cognac-oknak szenteljük.

Az egész napos rohanás után a belvárosban fogom befejezni a napot a Cewi-ben, ahol a konyakoknak szenteljük az estét. A konyakok világát a francia Godet Cognac tulajdonosa mutatja be és a öt különböző palackot fogunk megkóstolni miközben jónéhány infot meg is oszt velünk a konyakok világából és persze a pincészetükről. Jean-Jacques Godet három napot tölt Budapesten és ezalatt sok kíváncsi embernek mutatja be termékeit.

Az első egy izgalmas fehér ital az Antarctica Cognac, amit a Godet egyedülállóan az elkészült és érlelt cognac kezelésével egy speciális eljárással fehérít ki. Jól lehűtve ajánlja fogyasztani és nem sokáig forgatni a szájban, hanem egy húzásra benyomni. Az oroszok imádják a konyak fogyasztásának ezen új, innovativ formáját. Intenzív szőlő illatú ital, kicsit emlékeztet a pálinkára, de máshogy gyümölcsös. A tiszta gyümölcsillat helyett ebben vannak virágok, van vanília és mandula. Édeskés illat, de nem ragad magával. Igazi kuriózumként mutatja be Monsieur Godet, csak náluk láthatunk ilyet. A hirtelen garatra dobott "feles" jó alapozás. Kellemes hosszú utóízt hagy a szájban, az édes mandulás jegyek amik a gyümölcsök után szépen jönnek belőle. Nem fogok rászokni, de örülök, hogy megpróbáltam.

Godet három szőlőfajtából termeli a konyakot: Folle Blanche, Colombard, Ugni Blanc, melyekből az utóbbi a leginkább elterjedt, hiszen az eredetileg minden cognac alapját képező Folle Blanche fajtát a filoxéra vész kiirtotta és ma már kevés Cognac-ház termeli az őshonos fajtát.

A konyak hagyományosan Cognac régióból származik és szőlő alapú ital, ami az alapbor oszlopos lepárlóban történő lepárlásával, érleléssel és végül házasítással nyeri el végső formáját. A Godet ház évi 1 000 000 palackot ad el ebből a nemes nedüből, de ehhez 10 000 000 palacknyi tétel van náluk raktáron, amiből kikeverik a végül értékesítésre kerülő italokat.

A 10 éves 'fiatal csikó' után, ami egy kicsit karcos, friss alapital (Godet VSOP Selection 10 YO) kostoljuk a Godet VSOP Gastronome 21st Century-t az étkezés utáni fogyasztásra tervezték, hogy a zsíros francia fogások gyorsabb lebontásában legyen segítségünkre. Ez egy extra száraz cognac féleség mely valóban hatékonyan segíti az emésztést. A magyar konyha igazi kellemes jó követője lehet. Egy fél deci a Gastronome konyakból 20 perc alatt könnyít a tele gyomor terhein. A cimkén ott szerepel a Fine Champagne megjelölés, mely az alapbor szőlőjének termőterületét jelöli. Szép kerek illata van mézes, virágos, mandulás illat, visszafogottabb, mint gondolnánk, de ízében gyönyörűen mutat édes, gyümölcsös jegyeket, karamelles, mézes háttérízeket. Nagyon szép kerek ital, az édessége ellenére végtelenül száraz a szájat betöltő érzés. Igazán ajánlom.

XO a következő, a konyak mélyebb értékeit mutató 35 éves érlelés után készült ital. Ez már az a cognac amivel várnunk kell, hogy valóban élvezzük a pohárba töltés után. Ennyi idő érlelés és nyugalom után mozgatni, éleszteni kell a konyakot. Mig a Selection Special rögtön kinyílt a pohárban, addig az XO lassan változik és kerekedik. Hársfavirág, lépesméz, érett lédús körte, gyönyörűen hozza a szép cognac jegyeket, virág, gyümölcs és méz.  Szépen összeérett ízek, a gyümölcsös, virágos jegyek mellett az égetett cukros mandula és a méz is megjelenik benne. Az utóíze hosszú kellemes, a szájat szépen betöltő, harmonikus íz. Semmi nem dominálja és minden szépen illeszkedik egymáshoz.

Az utolsó ital a PearAdise a körtelikőrrel kevert cognac ital. A körte, jázmin, a jerikói lonc és a rózsa a négy legkedveltebb illat a hölgyek által Francia országban. Remek alapital long drinkekhez, önmagában minimum jégen szervirozzák. Az illata intenzív körteillat, emlékeztet a vilmoskörte pálinkára: gyümölcsös, parfümös, izgalmas, de egy kicsit a pacsulira emlékeztet. Édeskés, már-már émelygős illat. Izében hozza az illattól elvárt jegyeket. Édes, cukros, nagyon intenzívek az aromái, de egyáltalán nincs mélysége, komplexsége, persze ahogy Monsieur Godet elmondta nem ez volt a cél, hanem konkrétan könnyed nőcis italt akartak csinálni, arra remek, de NO GO, ha valaki konyakhoz hasonlítja ezt.

Godet mutatott mindenfélét ma este. Volt izgalmas, volt felejthetetlen és volt olyan is, amit bár elfelejtenék gyorsan :-) A cognac világába egy remek bevezetés mert az öt ital között mindenki megtalálhatja a kedvencét. Nekem ma a Gastronome és az XO tetszett a legjobban. Itthon még nem lehet kapni a Godet konyakokat, kíváncsi vagyok, hogy a bemutató hatására felkarolja-e őket valaki a magyar piacon. Én örülnék, ha az XO megjelenne a hazai boltok polcain.

A Furmint az egyik kedvencem. Ezerarcú, különleges magyar fajta, ami előtt sokak szerint nagy jövő áll. Főként Somlóról és Tokajból lehet nagyobb választékban megtalálni. Most az erdőbényei Béres Birtokról kostolok egyet.

A Béres pincészet birtoka Tokajban igazi furmint specialista. Egyedülállóan szép tételeket mutatnak be ebből a fajtából, legyen szó akár száraz, akár édes borokról. Dűlőszelektált palackjaik borversenyek biztos befutói között fordulnak elő, alap furmintjaik pedig nagyon jó áron szerezhetőek meg.

Ma egy 2006-os évjáratú alap Tokaji Furmint került a pohárba. Már nem nagyon lehet kapni a pincénél, még tavaly karácsonykor vettem belőle 12 palackkal és gondoltam most egyet kinyitunk a szép napsütéses őszi nap végén.

Kristálytiszta, halvány citrom színű fehérbor kerül a pohárba az elegáns, klasszikus cimkével ellátott rajnai palackból.

Illatában fehér húsú gyümölcsök a furmintra jellemző aromajegyekkel, vagyis alma, körte, mely mögött sós illat, szikár ásványosság húzódik meg. Emögött pedig az égetett cukor és a vanília illata. Szép komlex illat, kifejezetten tetszik.

Kostolva testes és a közepesnél intenzívebb savak indítják meg a nyálelválasztást. Izjegyeiben az alma, zöldalma, ropogós, friss körte amik előbújnak. Emögött tűnnek elő a fűszeres aromák, a vanília és ízében is van egy egész halvány karamel.

A bornak a savai adnak nagyon szép karaktert. Lekerekedett, nyugodt, de éles savak amik tökéletes választássá teszik akár savanykásabb ételek mellé is. Utóízében is a gyömölcsök maradnak meg illetve itt talán dominánsabbak a fás, fűszeres aromák.

A Furmintot gyakran pecsenyeborként emlegetik, de ez szerintem egy saláta mellett is szépen tud mutatni, de kemény sajtok mellé is szívesen innám. Szerintem még sokáig el lehet tartani, ezek a savak szép hosszú életűek lehetnek a palackban, ugyhogy az idén nem is bontok ki belőle többet, pihenjen csak még a pincében.