A múlt héten egy borozgatás alkalmával valaki az asztalnál azt mondta, hogy "ez nem ízlik,  a woodcutter's -t viszont szeretem". Ami felidézett bennem sok szép emléket. Bizony ez a bor volt az első  kedvencem, nagy mennyiségben fogyasztottam a még akkor ugyan drágább kategóriának számító cserszegi fűszerest, mely baráti beszélgetések mellé vagy főiskolás évek alatt a bulira hangoló italozás részeként egyaránt megállta a helyét. Rendszeresen volt egy-két üveggel az első lakásom konyhájában, ahol mindössze egy hűtő és egy tűzhely szolgált berendezésül. Jó idők voltak, viccesek és a Woodcutter's ott volt velem, noha fogalmam sem volt, hogy az 1997-es évjárat az év bora lett Nagy-Britanniában. Szóval szerettem az biztos, de azóta nagyon sok jó, jobb és kiváló bort volt szerencsé megkostolni és kíváncsi voltam, vajon még mindig bejön-e a Hilltop cserszegi fűszeres, ami bizony itthon készült az irsai olivér és a fűszeres tramini fajták keresztezéséből.

A közép citrom színű bor szép tiszta, kristályosan csillog a pohárban. Illatában gyümölcs, közepesen intenzív érett szőlő, grapefruit párosul enyhe fűszerességgel. Kellemes, nem túl gyümölcsös, inkább édeskés illat. A közepes test élénk savakkal párosul a kortyban. Könnyű, zamatos fehérbor, melynek ízében is a citrusok, a szőlő és a grapefuit enyhe kesernyéssége. A lecsengése bár rövid,  utóízében kellemesen felfedezhető továbbra is a gyümölcsösség. Jó bor, nem kiváló, nem életre szóló élmény, de meg kell hagyni ez továbbra is egy jó bor. Bármilyen hétköznapon szívesen kortyolgatnám, vagy felbontanám egy nagyobb társaságnak, ahol hétpercenként nyilnak az újabb és újabb palackok és nem feltétlenül a kiemelkedő minőség, inkább a mennyiség a fontos. Szerintem fogok venni belőle az ezer forint alatti kategóriában igazi best buy, ezt a palackot pedig mindössze 680 Ft-ért kaparintottam meg, kár hogy csak egyet vettem belőle.

Ma egy hete felkerekedtünk és vonatjegyet vettünk, hogy egy borvidék látogatással örvendeztessük meg magunkat.

Jól felpakoltunk étellel és itallal, hiszen emlékeinkben a vonatos osztálykirándulások nosztalgiája és a vidéki rokonlátogatások éledtek újjá, amikor a vonatra felülve nyíltak a fémdobozok, csörgött az alufólia és szépen lassan étel illata járta be a műbőrüléses kocsikat.

Nem mentünk messze, úgyhogy gyorsan kellett elfogyasztani a reggel sütött virslis hasét, a friss hagymás-rozmaringos házikenyeret és az áfolyás-csokis bucit. Mindezt barackpálinkával kísértük, hogy meglegyen az összhang. A műbőrülések bizony már a múlt a zónázó vonaton, de a feelinget sikerült egy pillanatra elkapnunk.

Monorra érve felkaptattunk a Strázsahegyre és meglepődve tapasztaltuk, hogy a fesztivál tömegeket vonzott a nem túl ismert borvidékre, és először a forralt boros bögrék, majd a gourmet ételek fogytak el, de ez nem tartotta vissza a népeket attól, hogy pincéről pincére járva, zsíroskenyérrel és forraltborral töltsék a délutánt vidám beszélgetések közepette.

Tekintve hogy kíváncsiságunk egyre nagyobb volt a számunkra eddig ismeretlen borvidék kínálta élmények iránt, ezért nem ültünk fel a forraltbor túrának és a jófajta zsíroskenyér mellé mi bizony borkülönlegességeket kerestünk.

A délutánt Szabó István Gyulánál a Kétszabó pincészet borászánál töltöttük, ahol nyolcvan éves tőkékről szüretelt kadarkákat és semmihez nem fogható testtel rendelkező ezerjót is kortyolgattunk a pince mélyéről előkerült penészfedte palackokból.

Először fehérborok kerültek a pohárba. Ezerjó, mely igazi történelmi magyar bor, hungarikum ha tetszik. Száraz bora savakban gazdag, markáns karakterű, mely aromáiban visszafogott, a Strázsahegy löszös talaján szép és haromikus. Másik ezerjó, majd olaszrizling kerül a poharakba és utána jönnek a már korábban beharanogzott kadarkák, melyek igen jó minősítést kaptak az alkoholistától is. Végülis ezekért vagyunk itt. Az első kadarka 2007-ből, fűszeres, málnás aromákat mutató, savakban gazdag halvány rubin színű bor. Kellemesen betölti a szájat, a borsos fűszeres jellege, pedig a lecsengésében is utolérhető. Szép jellegzetes kadarkával indult a vörösborok sora.

A második kör izgalmasabbnak hangzik. Öreg ültetvényről származó, nyolcvan év feletti tőkéken termett kadarka következik, melyek egy részét már ki kellett vágni, ugyhogy az utolsó csepp borait kostolhatjuk ennek az ültetvénynek. A 2008-as évjárat palackját kinyitva bizony szellőztetésre volt szükség. Szpen nyilt a bor a levegő hatására és 10-15 perc elteltével megmutatta igazi arcát.

A hagyományos szamorodni technológiával készült Kadarka meghatározó élményünk lesz mostantól. A fajtára nem jellemző test és komplexitás mutatkozott a borban, melyet időt és fáradtságot nem kímélve készítettek.

A részben botrytisesedett szőlőszemeket együtt préselték a fürtökön lévő épp szőlőszemekkel és igy a koncentrált alapanyagból kiforrott rubinszínű vörösbor gyümölcsös, fűszeres, komplex aromákat mutatott, tanninjai lágyan töltötték be az egész szájat. Olyan különleges élményt nyújtó kadarka volt, melyet újra és újra meg akarok tapasztalni, de sajnos már csak néhány palack van a pince mélyén.

Járt Monoron ezen a hétvégén a borportálok.hu-is az ő összefoglalójukat itt olvashatod.

Semmi extra, csak egy IKON az Ikon borászattól. A 2007-es Cabernet Sauvignon egy szűztermés a dél-balatoni pincészettől. Ezek a tőkék, bizony 2007-ben teremtek először borba kerülő szőlőfürtöket.

A bor elegáns cimkéjének aranyveretes díszítése tetszetős és hívogató, önmagában dísze lehet egy terített asztalnak.

A szép közép-rubin színű bor illatai közepes intenzitású gyümölcsöket mutatnak. Friss, ropogós, piros gyümölcsös jelleg, melybe fűszerek, vanília és szegfűszeg keveredik. A száraz, szikár illat a szájban egy közepes testű, száraz borral párosul, melynek tanninjai szárítanak, kellemesen teltek, savai pedig szépen ellensúlyozzák ezt igy kellemes harmoniában lévő borral találkozunk.

Aromáiban a fajtajelleg felfedezhető, ribiszke, cseresznye, közepesen hosszú lecsengésében málna és meggy. A gyümölcsöket kellemesen egészítik ki a tölgyfahordós érlelésből érkező vaníliás, szegfűszeges és borsos fűszeres aromák, melyek végigkísérik a bort és az utóízben is fellelhetőek.

Korrekt, szép fajtajegyes Cabernet Sauvignon, melybe illeszkednek a fás, fűszeres jegyek. Jó ívású, könnyű vörösbor a hazai Cabernet Sauvignon-okra jellemző robosztusság, markáns tanninosság nélkül. A palackban érlelést még néhány évig meghálálná, bár már most is fogyasztásra kész. Kitűnő kísérője hétköznap esti vacsoráknak, hidegtálak, sonkák, szalámik mellé, sajtokhoz vagy akár egy csirkepaprikáshoz is kínálnám.

Már régen nem irtam, de most épp egy Sopron 2007-et kortyolgatok (még mindig nagyon finom) és közben találtam egy nem túl friss, de még ma is aktuális véleményt Jásdi Istvántól, aki alaposan körbejárta mi minden fér bele egy üveg borba. (köszönet Jocónak a linkért)

Mi van még egy üveg magyar borban

Jásdi István

Egy Bécs környéki Zöldveltelini. GV-ről már írtam korábban most egy másik régióból, de ugyanúgy Ausztriából probálok ki egyet. A pince büszkén tünteti fel a cimkén, hogy bizony nekik már a XVII. századból származnak a gyökereik és Beethoven is kedvelte a Grinzingi borászat termékeit.

Azóta már biztosan sok hordó járt a pincében Mayeréknál akik bizony egy igazi klasszikus Heuriger-t működtetnek a pince mellett. A Heuriger egy igazi bécsi csoda. Itthon nem nagyon van megfelelője, valahol a kisvendéglő és a borospince authentikus házasítása, ahol igazi klasszikus bécsi ételeket (rántotthúst, tafelspitzet, pretzel-t vagy zwiebelroastbratent) lehet fogyasztani és mellé tavasztól őszig házi borokat, majd a szüret után mustot is lehet inni. A tradicionálisan deszkaasztalokkal és padokkal berendezett kerthelységekben üzemelő vendéglők mára már akár télen is látogathatóak és mindig azt a különleges hangulatot és vendéglátást biztosítják, amit csak Bécsben láthat az ember.

A Zöldveltelini az osztrák borászok legnagyobb karriert befutott bora. Ez egy szép tiszta, halvány citrom színű fehérbor, melynek illatában friss gyümölcsök, szőlő, citrusok, grapefruit és zöldalma keveredik. Kóstolva a közepesnél nagyobb testű bor, melyet szépen légiesít a szénsav, mely frissítővé, üdévé varázsolja az ízeiben szintén a gyümölcsöket idéző bort. Az íze harmóniában van az illatával. Friss harsogó zöldalma, citrom és grapefruit keveredik benne, egy árnyalatnyi édesség teszi izgalmassá, mely talán inkább szintén a testből származik, de mindenképpen száraz.

Közepesen hosszú utóízével egy kellemes, mérsékelt alkoholtartalmú, friss, könnyű zöldveltelini. Savai kerekek, a vártnál nagyobb testen keresztül is jól érezhetőek, frissítőek.

Minden megvan benne, amit ettől a bortól elvárhatunk, elegáns és jól iható. Hiába az osztrákok általában nagyon értenek ehhez a fajtához. Minden kortya emlékeztet arra a bizonyos különös bécsi hangulatra és eleganciára.

Előételek mellé ajánlanám elsősorban, jól harmonizálhat halakkal, csirkével, de leginkább egy nagy tál spagetti vagy rántott csirkemell mellé tudnám elképzelni.