Már vártam nagyon a Novembert, na nem azért mert csípem az esőt meg a növekvő fűtésszámlát, hanem azért mert ilyenkor november elején a bisztrók és éttermek elkezdik a 'liba special' menüket tolni és hamarosan érkeznek az újborok. Méghozzá olyan hamarosan, hogy mi itt magyarhonban már november első napjára kihozzuk az első újborokat, amit én most a Culinarisban találtam a hétvégén és gyorsan haza is hoztam két üveggel belőle.

Miért is különlegesség ez? Hát mert bizony BEAUJOLAIS az nincs november 18. előtt. Az újboráról híres francia borvidék első piros nedüit ezen a napon lehet először megvásárolni. Bárhol a világon november 18.-án érdemes először keresni a boltokban hiszen előtte sokat kockáztat az a kereskedő, aki polcra meri tenni.

De hát itthon nem beaujolais-nek hívjuk, hanem bogyólének, és bizony ez már november elsején simán fellelhető.

Kibontottam a 2010-es év első borát. A színe szép tiszta halvány rubin. Olyan mint amit a friss bortól vár az ember. Kellemes üde a nyarat idéző látvány után az illata gyümölcsös, mint egy nagy kosár kék, lila és sok-sok piros gyümölcs egy ázott vesszőkosárban, amin néhány muslica telepedett meg.

Újborból komplexet még nem kostoltam. Mindig friss, üde, könnyű meggylét idéző napsugaras élmény.

Ehhez képest Vylyan Bogyloléje az idei nyár hektikusságát hordozza inkább magában. Illatában van valami állottság, ami lehet a szőlősgazdák aggodalma, vagy a sok eső amit a szőlő kapott, ettől nem kellemetlen de közelében sincs az intenzív meggyillatnak. Inkább olyan ez a Zweigelt-Portugieser házasításából készült újbor, mint valamilyen rafinált pinot noir. Kostólva könnyű, szinte már légies. Kellemesen savas, üdítő élmény, de ízében nem a játékosság inkább valami keserűség, a csapadékos nyáron szőlőben dolgozó borász fáradtságos munkája amit érezni lehet. A kűzdelem, ami eredményezi ezt az érett banános mélyen előbukó ízt és ami elfedi a meggyes, szedres aromákat.

Bájos, friss és idei, amitől rögtön különlegesség válik az élmény, de újborhoz képest bizony ez egy olyan újbor, mely előtt fejet kell hajtanunk. Bár szemtelenül fiatalon kostolhatjuk most a kisharkányi, villányi pince borát és még változhat, ha legalább Márton napját (nov. 11.) megvárjuk, de az év első bora bizony izgalmas, váratlan és meglepő újdonságot hozott. Nem mondom, hogy ilyen jót nem ittam, de mindenképpen tiszteletre méltó teljesítmény, hogy legalább készült újbor az idén.

Külön elismerés, hogy minden palack árából 50 Ft a vörösiszap katasztrófa áldozataihoz kerül. Mindenképpen ajánlom, de nagy mennyiséget nem érdemes belőle betárazni - nem is készült belőle sok.

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2010. október 22.

 

Pontosság

ellenőrzött

A bikavérről mindenkinek van véleménye. Noha ez egy hungarikum és alapvetően a hat szőlő házasításából készülő vörösbor alkotást szokás ezen névvel illetni bizony sok más is került bikavérrel a cimkéjén forgalomba. Szerencsénkre a bikavér visszanyeri lassan méltó helyét és mind Egerben a kékfrankos alapon, mind pedig Szekszárdon a kadarkával készülő bikavérből nagyon szépeket lehet találni. A választásom egy egri bikavérre esett nem is olyan régen, mely az Ostoros lejtőről származik és Bolyi János töltötte nekünk palackba.

Az arany-fekete cimkés palack nagyon elegáns, már önmagában magasra teszi a mércét, hiszen ilyen csomagolásból bármit is tölt ki az ember az elvárásai bizony magasabbak, mintha nagyapám demizsonjából töltök a pohárba egy kupicával. Egy kis szellőztetés után a bor szép közepes rubin színben pompázik. A hat fajta házasításával készülő (cabernet franc, merlot, kékfrankos, zweigelt, blauburger és portugieser) borban jellegzetes fajtajegyeket allig, de szép komplex illatokat lehet találni. Az elsődleges gyümölcsösség meggyet, áfonyát és mandulát sejtet az illatban. Jó nagyokat szippantva bele egy egész pici fűszer, de nehéz eldönteni, hogy ez vajon a mandula vagy tényleg a vanília illata a borban.

Az első korty szép telt ize, nem túl testes, direkt gyümölcsösséget mutat. Meggyes, szedres, áfonyás ízek, itt az illatban felfedezett fűszeresség eltűnik, és inkább a kakaós sütemény az ami felsejlik. Nem mondanék csokoládét, de van benne valami édeskés rafináltság, ami nekem a kakaós meggyes "dobálós" süteményt juttatta eszembe. A tanninjai érettek és betöltik a szájat. Utóízében pedig még sokáig emlékeztet a kakaós sütire.

Egy bársonyos, kellemes karakterű, jó ivású bikavér. Az ára háromezer Ft alatt marad, ugyhogy egy jo vétel.

ajánlom :-)

Az édes boroknak bizony megvan a maga helyük az életünkben. Szép befejezése lehet egy vacsorának desszert helyett vagy mellett és bizony ebben a kategóriában is érdemes nézelődni, keresgélni és kostolni.

A hétvégén egy hirtelen ötlettől vezérelve nem kértem desszertet, hanem inkább édes borral zártam volna a vacsorát. Hát remek alkalomnak kínálkozott valami tokaji. És igen, tokajban már régóta tudjuk, hogy nem csak az aszukat érdemes kostolni. Homonnát hozták az asztalhoz és bevállalós este lévén jöhetett az édeshármas és Homonna is.

Egy szép középcitrom színű bor kerül a pohárba melyet megforgatva is testesnek látunk. Az Erdőbénye és Olaszliszka térségéből származó késői szüretelésű fehérbor elegáns illatokkal rendelkezik, de intenzivnek nem mondanám. Kellemesen gyümölcsös, almás, körtés érett, édes fehérgyümölcsöket mutató illataiban kellemesen elmerülve a mélyén szegfüszeget, kicsi vaniliát lehet érezni. Az igéretes illatot kostoláskor meglepően kellemes telt, testes érzésen átütő, az édes boroknál ritkán érzett játékosságú savak jönnek elő. Kellemesen nedvesítik a szájat, mig a cukor tartalom biztosítja a tökéletes desszertélményt. Izében is a fehér gyümölcsök, a mézes, érett és fűszeres aromák töltik meg a szájat. Almakompót, melyben a szegfűszeg és a fahéj mellett egy rúd vanília és egy karika citrom is főtt.

Egyáltalán nem émelygős, hanem friss és édes. A közel ötezer forintos palackára ugyanakkor nem teszi a mindennapok borává.

Jó választás desszertek vagy sajtok mellé azoknak, akik most nézelődnek kifelé a száraz borok világából, és akiknek az aszuk jellegzetes íze még nem hódított meg. Biztosan kostolni fogom még ezt a Furmintot.

Szerda éjjel az Origo házibuliján újabb rekordot döntött a Vodka szóda ezért is gondoltam, hogy erről bizony meg kell emlékeznünk. Jelentős készletekkel indultunk neki az Origo hagyományteremtő házibulijához az A38-on. Ennek ellenére sikerült kiinnunk a vodka készletet és kettőkor bizony hipergyors utánpótlásról kellett gondoskodni.

A vodka szóda és a Fény, ami csak haladóknak, profi eszközparkon (szódásszifon) készül egyértelműen a nyár kedvelt itala volt.

A kedvencem orosz vagy finn vodkából 1:3 arányban (a víz a több), egy fél lime levével és egy lime gerezdel, jégkockákon kerül a pohárba. Hűsítő, szénsavas, lime-os, friss. Ha sok a vodka benne akkor émelygős az íze és gyorsan fejre lehet állni tőle, ha lime helyett citrom kerül bele, akkor egy picit uncsi és sokkal inkább emlékeztet a rosszul sikerült limonádéra, mint egy funky italra.

Nem kell tovább ragozni, a vodka szóda JÓ. Aki viszont azt mondja, hogy ettől nem lesz másnapos az ember, hát az nem ivott még belőle eleget. Bizony ettől is kínos macskajajj-t lehet összeszedni, ha nem tartjuk a mértéket, amit nem könnyit meg, hogy itatja magát. A vodka szódás szerda estét követően bizony csak 'sörital' (ugye Kata?) volt az egyetlen ami csúszott az elmúlt néhány napban. Ezért a hallgatás, de ha minden jól megy, akkor a hétvégén visszatérünk a borokhoz.

Nagy kedvencem lett az este második választása. Egy belépő kategóriás soproni vörösbor, melyet először tavaly kostoltam egy Zwack open kóstolon. Nagyon bejött az animalitása, melyet az évjárathoz képest nemrég biodinamikus szőlőművelésre átállt pince átálláshoz közeli évjáratai mutattak.

Hamar elfogyott a készletekről és néhány hete alig hittem a szememnek amikor a Fogarasi Tesco-ban megláttam vagy 8 üveggel a polcon. Mind velem jöttek, mert erre a borra jól esik emlékezni és mert kíváncsi vagyok mi lesz vele egy kicsit később.

Középrubin színű tiszta bor, mely illatában fekete és érett vörös gyümölcsök, visszafogott animalitás, bőrös, ázott szénás illat keveredik a visszaköszönő feketecseresznyével. El lehet veszni az illatában a kellemes könnyedsége ellenére - jelzem ennek a bornak bizony 1.300 Ft volt palackja.

Kostolva a teste közepesnél gyengébb. Izét a gyümölcsök dominálják. Meggy, cseresznye, vörös ribiszke amiben visszaköszön az animalitás, a frissen cserzett bőr, de korántsem olyan domináns, mint az első emlékeim a 2007-es Sopronról.

Csitult ez a bor és sokkal elegánsabb lett.  Könnyű, friss vörösbor. Kellemesek a savai és szép érettek a tanninjai. Simogatják a szájat, körben egyenletesen szárítóak. Kezdő vörösbor ivóknak igazi bestbuy. Ételválasztásom emellé biztosan valami könnyű étel lenne. Vöröstonhal steak-hez, tonhal salátához, esetleg bélszín carpacciohoz adnám. Ez a bor azonban az a vörös, ami szerintem megállja a helyét a vékonytésztás ropogós pizza mellett éppúgy, mint egy roséra sütött kacsamell mellett.

Ajánlom, továbbra is tiszta szívvel. Bár már csak korlátozottan érhető el, ha meglátja valaki, ne hagyja ott!