winetastic

A hétvége viszonylag csendesen, de legalábbis igazi borélmény nélkül telt. Ehhez persze hozzájárult a péntek este elfogyasztott Cuba Libre mennyisége, mely után az életbenmaradáshoz a Kádár Étkezdét hívtuk segítségül és egy igazi szombati maceszgombóc leves és utána rántott kacsamáj enyhítette a fájdalmat.

Csobáncon a Balaton partján Tolnay Klára régi villájában - még a második világháborúban volt a művésznő nyaralója, szóval ebben a szép emlékekkel rendelkező balatoni villában működik a VillaTolnay pincészet. Az ő egyik borukat nyitottam ki tegnap és ma viszont némi szellőztetés, majd a borhűtő aljában ledugozva tartás után olyan szépen megnyílt, hogy muszáj róla írnom.

Rajnai rizling az igazán meleg 2006-os évjáratból. Pohárba töltve közép citrom színű, tiszta fehérbor. Illatában fehér és zöld gyümölcsök visszafogott illatát lehet felfedezni, melyet egy kellemes, de markáns sós illat kísér és ha nagyon akarjuk akkor egy árnyalatnyi fűszerességet még mellé lehet képzelni. Nagyon ígéretes. A korty szép és telt. Igazi testes fehérbor melynek íze és illata harmoniában van. A direkt gyümölcsök szépen jönnek az ízben, fehérek és frissek, amit a nagy test és az ennek ellenére felfedezhető szép, közepes savak kísérnek. Izében a direkt gyümölcsök után gyönyörűen mutatja a bor az ásványos jegyeket, majd pedig egy szép mandulás íz a hosszú lecsengésében ami emlékeztet arra, hogy bizony szép, nagyon szép bort kostoltunk.

A rajnai rizling Csobáncon ugyan tájbor, de ez egy nagyon jó bor. Komplex, markáns és izgalmas. Csodás kísérője lehet főételeknek. A nagy test miatt és a komplex izvilág okán ezt mindenképpen egy tartalmas főétel mellé tölteném a pohárba. Egy almával és zöldfűszerekkel sült sertésszűz vagy esetleg egy borjúbécsi krémes burgonyapürével aminek nagyon szép kísérője lenne. Egy mandulás rántott fogasnál könnyebb ételhez viszont eszembe sem jutna kinyitni a következőt. Még jó, hogy van belőle egy másik.

Ma egy könnyed, olasz, salátához való bort kerestem. Egy friss, kevert illatos levelekből készült saláta és a tegnapi hideg pulykafasírt volt a vacsora. Tökmagolaj és balzsamecet, néhány aszalt áfonyaszem, kevés pirított mag a tetejére szórva. Nem királyi lakoma, de késő este hazaérve megteszi egy hétfő estére.

Nézelődtem és megláttam 3 üveggel a La Borgata Montepulciano-ból. Nem kóstoltam korábban. Szeretem az abruzzoi montepulcianokat általában. Frissek, gyümölcsösek, kellemes savaik vannak és ugyanakkor egy komplex a napsütéses Toszkánára emlékzetető gyümölcsös kísérői a vacsorának. Amolyan hétköznapi olasz bor, ami napsütést csal egy ilyen hűvös őszi estébe is.

A 2005-ös Borgata montepulciano d'abruzzo pont megérett ahhoz, hogy az asztalra kerüljön. A sötét rubin szín már önmagában is szemet gyönyörködtet, amit egy a pohárban lassan pörgő bor látványa kísér. Az illata gyümölcs. A fáról frissen szedett meggy, aminek a leve végigcsurog az ember karján, érett cseresznye, ha nagyon beleerőltetem akkor áfonya - phew, szóval megy a salátámhoz :-) - árnyalatnyi édes fűszeresség. Az első korty száraz, testes és koncentráltan hozza a gyümölcsösséget. Mintha beleharapnánk az egész marék meggybe, vagy amikor nagyi meggyespitét csinál és már ki van magozva és egy hatalmas marékkal a szánkba teszünk. A gyümölcsökön túl fűszerek: fahéj, vanilia, szegfűszeg. Savai és tanninja a közepesnél erősebbek, de nagyon szép egyensúlyt mutatnak. Szép hosszú utóíze még símogat és kényeztet, ez olyan bor, amiből akarsz mégegy pohárral. És szerintem el is fog fogyni, szépen lassan... nem hiába ez bizony felidézi a napsütést, az olasz pincék őszinteségét. Felmelegített az őszi estén és még tuti eláll egy-két évet, persze csak ha kibírom addig.

Egy igazi wow, még jó hogy van belőle két másik üveg a pincében. A dekantálást meghálálja, kinyílnak az aromái és sokkal több ízjegyet mutat. Egy igazi ár-érték bajnok. A mennyekbe emelte a pulykafasírtot, még jó, hogy kihagytam belőle a fokhagymát!

i like

A mai estét egy kis pálinkával indítottam. Nem sokkal, mert ennek minden cseppje kincs és már alig van a 2008-as HunDesztről aranyéremmel távozó pálinkából, de a mai nap megérdemelte a szép zárást.

Szóval egy 2 cl-es kostolóval zártuk a napot és megint nem kellett csalodnom. Nem ráztam, csak forgattam a pohárban - ahogy Edit tanította - lassan és megfontoltam hagytam, hogy az illatok kibontakozzanak. Szépen mutatta a gyümölcsöt, igen a szőlőt a bort és a cserszegi fűszeres illatos, jellegzetes és régi ismerős karakterét.

A Brill pálinkák tisztaságával, a gyümölcsösség tökéletességével, a kellemesen telt alkoholos ízzel és a rengeteg gyönyörű aromával egy méltó vacsora előtti aperitif. Nem is iszom belőle többet ma - ez a pálinka  az igazi pálinka. Ha nem is szereti valaki a törkölyt, belenyal és megtudja, hogy a szőlő, a virágok és természetsség köszön vissza. Ez nem pancsolt vacak, ez bizony Magyarország legjobb pálinkájának  - az irsai szőlőpálinka - gyártójának egyik fajtatörkölye, amit megkostolni igazi kiváltság. Még sok-sok Brill pálinkát szeretnék kostolni és újrakostolni és először és újra és újra és újra és megint és újra....

Szeretem azokat a borokat amik különlegesek. Amik izgalmasak és meg kell bennük találni a szépséget. Ez a brazil tannat egy nem túl régi felfedezés, amit nem biztos, hogy levettem volna a polcról magamtól, de mivel egy pohárban elém tették, hát megkostoltam.

A tannat fajta bár francia országból származik (Madiran AOC) mégis az újvilágban lett igazán népszerű. Uruguayban nemzeti szőlőként tekintenek rá, és Argentinában pedig kedvelt fajta a Malbec-kel való házasításokban. Egyébként az Armagnacnak egyik kedvelt alapfajtája franciahonban.

Egyszóval fajtaborként ritkán látni, pláne Braziliából. A cimkén látható fekete ló abszolút jó választás, a palackot kinyitva ki is nyerít belőle. Bizony ez egy igen jellegzetes terroir-t mutató tannat. 18 hónapot töltött hordóban, ami a terroir-ral párosulva teljesen elfedte az elsődleges gyümölcsjellegeket. Semmi málna és piros gyümölcs, ez bizony animális, fűszeres és animális és animális.

Az első illatjegyek a lóverejték, aztán az ázott széna, vagyis inkább a régen takarított istálló, kicsit vasszöges és igen megvan, a kép amit kerestünk: a lovak alatt lévő nedves deszkapadlóra ledobott lószerszám. Volt aki már itt le is tette a poharat és azt mondta, hogy ez neki sok, bontsunk valami buborékosat inkább :-)

Egy kis szellőzés, közel egy óra állás és szépül. Az elsődleges animalitását ugyan megörzi de a szúros szagokat szép istállóillat váltja fel. Az ázott széna mögött talán egy kis gyömölcs, keserűmandula és vaníliás aromák mutatkoznak meg. A teste kicsi, a savai árnyalatnyival erősebbek, mint a tanninok, amik érettek és szépen szétterülnek a szájban.

Egy különlegesen animális bor, amit olyankor érdemes bontani, ha meg akarjuk mutatni az animalitás hangsúlyos jelenlétét. Ugyanakkor ételek mellé, egy steak-hez vagy még akár paradicsomos, ragus ételekhez is el tudom képzelni. Nem fogok rászokni, de örülök, hogy kipróbáltam.

Egy nehezen induló reggelt követően a gyomor a Momotaro csirkés ramenjétől kezdett alakulni és úgy délután négy tájt mindenki megnyugodhatott, hogy túléltem a péntek esti szezonindító Unicum party-t.

Ez után a szombat estére tervezett teraszgrill során sokkal visszafogottabb terveink voltak. Némi proseccoval és Hungaria Grand Cuvével terveztük visszaidézni a nyáresték 'smiling bubbles' feelingjét, de az aperol spricchez már határozottan hideg volt, ugyhogy maradtak a natur és brut italok, hogy felkészülhessünk a gömbgrillben sercegő hamburgerekre.

Aztán egy hirtelen gondolattól vezérelve maradva a határozottan olasz vonalon (a hamburger is olasz ihletésű volt, hiszen parmezán és rozmaring tették a Gál József által gondosan válogatott darált húst teljessé), pukkant egy üveg Amarone.

A Zenato által magasra emelt Amarone mércén ugyan átcsúszott, de stílusában kicsit háziasabb, kevéssé finomhangolt, olyan igazi olasz hektikusságot mutató Amarone ez.

A közép rubin színű bor, intenzív illata már kitörtéskor sokat sejtett. Gyümölcsök minden mennyiségben, minden féle érett és vörös és kék gyümölcsök, szeder és mézes meggy. Csillandozza az orrot ahogy egymás után rétegről rétegre jönnek elő a vörösszínű gyömölcskosár illatai. Kortyolva a teste az amaronékhoz mérten ugyan vékonyka, de ízében is szépen hozza a gyümölcsök kavalkádját. Pici fűszer, de inkább a koncentráltsága ami tetszik. A savai bársonyosak és a közepes tanninnal ami tényleg símogat és egyáltalán nem húz nagyon szépen társulnak.

Egészen jó kis Amarone és ha hozzátesszük, hogy ez az üveg bizony 16 EUR-ért került hozzánk a Wein & Co. nyári akciójából, hát akkor pedig határozottan jó vásárt csináltunk.